Valóra vált álom

Valóra vált álom

2.rész

A nem várt pillanat

 

 Már majdnem elszállt minden reményem,de hirtelen egy számomra ismerős és kellemes hang szólalt fel...
-Majd én foglalkozok vele!-mondta az idegen hang tulajdonosa.
-JB?Te?Miért tennéd?-kérdezte tőle az igazgató.
-Mert én látok ebben a lányban valamit,hiszen látta,jól táncolt,a hangja pedig gyönyörű.Egy esélyt adhatna neki.
-JB,te tehetséges vagy,és ha úgy gondolod,hogy kéne neki adnom egy esélyt,akkor adok.Lesz 5 nap múlva egy új meghallgatás ugyan itt 11-kor,fel kell rá készítened,ha jobban teljesít,mint ma akkor biztos át engedem egy szó nélkül.
-Rendben!Köszönöm Uram!
Megragadta a csuklómat és együtt mentünk ki a teremből,a pulzusom a fellegekben volt.JB hirtelen megállt és felém fordult.
-Szerintem tényleg jó voltál.-mondta JB.
-K...k...köszönöm és azt is,hogy segítesz.-mondtam miközben elég láthatóan elpirultam.
-Nem kell sokat segítenem,hiszen nagyon jól táncolsz,csak 1-2 dolgot fogok kijavítani és hozzátenni a koreóhoz.Nem messze van innen egy másik terem,ott tudunk gyakorolni.Holnap megyek érted 10-re,oké?
-Nem is tudod hol lakom.
-Gondoltam megadod.-mondta JB,nevetve.
-Öm,persze.
-Akkor jó.-mondta,mikor már mindketten nevettünk.
Megmondtam neki a címemet,utána elment,én pedig odamentem YoungDo-hoz,hogy elmeséljem neki mi történt,de ő nem hitte el,hogy holnap JB-vel fogok gyakorolni,igazából én is nehezen hiszem el.Elindultunk a parkolóba,aztán...
-Ne felejtsd el!Holnap 10-re érted megyek.-mondta JB.
Rendben,nem fogom!-válaszoltam.
YoungDo-nak leesett az álla.hogy mégis igaz volt,nem hitt a fülének,de egy perc néma csönd után megszólalt.
-Ez most komoly?Nem vicceltél?Minden igaz volt?
-Persze,hogy az volt,ezt magyarázom már vagy fér órája.-mondtam.
-Ki gondolta volna,Seulbi te egy nagyon szerencsés ember vagy,nem sok emberrel történik ilyesmi,inkább eggyel sem.Te aztán mázlista vagy..
-Igazából most tényleg csoda történt,az eddigi életem során soha nem voltam szerencsés.A mai nap életem legjobb napja.-közben megtaláltuk az autót.
Elindultunk hazafelé,az úton végig beszéltünk és nevettünk.Amikor hazaértünk,felmentünk a harmadik emeletre,és az ajtóink között elbúcsúztunk.Mikor már bementem a lakásba,még mindig csak JB-n járt a fejem,még mindig nem tudtam elhinni ezt az egészet.Elmentem enni,fürdeni stb.és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel

  Miután felkeltem,még mindig nem hittem el ami tegnap történt.Későn keltem fel,ezért sietnem kellett,hogy 10-re készen legyek mire JB ideér.Épp,hogy elkészültem,csöngettek.
-Szia.
-Szia YoungDo.
-Mi ez az arc?-kérdezte.
-Ja semmi,csak nem rád számítottam.-válaszoltam.
-Kire számítottál?
-Rám!-mondta JB.
-Ja igen,így már értem.
-Igazából igen,rád számítottam.
-Tudom.Amúgy szia.
-Szia-mondtam.
-Indulhatunk?
-Igen,egy pillanat,csak hozom a táskámat.
-Rendben!
-Miután elmentem a táskámért kimentem a fiúkhoz és elköszöntem YoungDo-tól.JB-vel elindultunk a táncteremhez,20 perc múlva mát ott is voltunk.Amikor odaértünk és felmentünk a teremhez a lélegzetem is elállt,ilyen nagy és szép termet még életemben nem láttam.
-Ez lenne az.-mondta JB.-miközben édesen mosolygott.
-Wáow.ez a terem csodálatos.-mondtam.
-Igen az,de már annyit voltam itt,hogy most már nem is figyelem csak bejövök,táncolok és ha végzek már megyek is.
-Értem.Ma akkor mit csinálunk?-kérdeztem.
-Ma?Eltáncolod a táncod,kijavítom és hozzáteszek pár dolgot.Ez így rendben van,ugye?
-Persze.Akkor kezdjem?
-Igen.Indítom a zenét.
Elkezdtem táncolni,el sem hiszem,hogy JB előtt táncolok,hogy ő fog nekem segíteni és itt van tőlem pár méterre.Amikor befejeztem,megkérdeztem,mi a véleménye és mit tudna rajta javítani.
-Szóval,mit gondolsz?Tutsz rajta javítani?
-Tudok,amikor emeled a kezed a refrénnel az csak ez sima kéz emelés,tennék hozzá lábmozdulatot,például egy le térdelést.Letérdelsz és azzal együtt viszed a kezed.De ezt gyors tempóban kell,utána folytatod a következő lépéssel,viszont ahhoz fel kell ugranod.
-Igazad van,így talán jobb lesz.Akkor megpróbálom megcsinálni.
-Jól van.Hajrá.-mondtam JB.
Miközben próbáltam,megcsinálni amit a JB mondott,ő végig előttem állt,és amikor megpróbáltam felugrani,előre estem,és olyan dolog történt amire nem számítottam...  

 

Valóra vált álom

  Valóra vált álom

1.rész 

                                       A Kezdet

 

 Mindig az volt az álmom,hogy ha felnövök kiköltözöm Dél-Korea és idol leszek.15 éves korom óta ezért küzdök és soha nem vágytam jobban semmire.A nővérem mindig azt mondta "Nem fogsz oda kijutni,tudnod kell a nyelvet,ismerned kell a szokásokat, és hát pénz is kell hozzá". Mindig ez az egy mondat járt a fejemben,ezért mondtam az magamnak, hogy majd én megmutatom neki,többre fogom vinni,mint ő.
   Most 23 éves vagyok és az álmom teljesült, vagyis csak az első része, Dél-Koreában élek és a lakásom felé tartok. A lakás gyönyörű,és úgy tervezem csak holnap megyek felfedezni a környéket,most inkább kipakolok és be rendezkedek. Amikor elkezdtem volna pakolni csöngettek.
-Szia.-mondta egy fiú.
-Szia.
-Te vagy az új lakó?Köszöntelek.
-Igen,én vagyok. Te a szomszédban laksz?-kérdeztem kedvesen a fiútól,akiről kiderült,hogy a szomszédom.
-Igen,én lakom a szomszédban. Gondoltam köszönök. Segítsek kipakolni? Persze csak ha nem zavarok.
-Nem kell segíteni,de ha akarsz gyere csak be,legalább lesz társaságom :).
-Rendben.-nevettük el magunkat mindketten.
-Áh...be sem mutatkoztam a nevem Seulbi.
-Én YoungDo vagyok.De te külföldi vagy,nem? Hogy hogy koreai neved van?
-Igazából...nem nagyon szeretném ha a "külföldi"nevemen szólítanának,ezért mondtam Seulbit.
-Értem...akkor segítek pakolni,nem engedem hogy egyedül pakolj én meg csak nézzem.
-Hát ha ennyire szeretnél segíteni,akkor segíts.-mondtam,amilyen aranyosan csak tudtam.
-Mivel kezdjem?-kérdezte tőlem.
-Azt a dobozt ott pakold ki,és majd mindjárt segítek elrendezni.
-Rendben.
Örülök,hogy találkoztam YoungDo-val,legalább már van valaki akivel tudok beszélgetni és szórakozni.Most úgy érzem az életem jóra fordult, az élet nekem csak most kezdődik. YoungDo egy jó ember lehet, amennyit eddig láttam belőle. Most már az álmom második és harmadik részét kell teljesítenem. A harmadikat még nem is említettem?Majd később kiderül mi is az...
-Seulbi?-hallottam mert YoungDo hangját a nappali felől.
-Igen?
-Miért van itt ennyi Got7-ös cucc? Fanatikus rajongó vagy,vagy mi?
-Igen,miért?-mondtam nevetve.
Komolyan?-kérdezte furcsa arccal.
-Nem csak vicceltem,fanatikus rajongó azért még nem vagyok.A got7 adott nekem erőt,de leginkább csak egy tag.
-Elmeséled?Kíváncsi vagyok.
-15 éves korom óta az volt az álmom.hogy eljussak ide és idol legyek,ezért mentem táncsuliba énektanárhoz. Most pedig itt vagyok és holnap megyek a ügynökséghez hogy az álmom teljesüljön.
-Ez...hitetetlen...nagyon kitartó lehetsz.Nagyon sokat küzdhettél ezért.
-Igen,azt remélve hogy teljesül.
-Hát hajrá,nagyon drukkolok,hogy sikerüljön.Amúgy ki volt az az egy tag? JR? Mark?
-Nem.JB volt.
-Ahh..értem.Tudod hol van az ügynökség?
-Nem.Térképpel megyek.
-Nem,nem az nem lesz jó. Majd én elkísérlek.
-Köszönöm.
-Nem kell megköszönöd,barátoknál ez alap.
-Tényleg köszönöm,hogy segítesz.
-Már késő van, úgyhogy én megyek.Holnap akkor jövök érted, mondjuk 10-re,oké?
-Persze, Jó éjt.
-Neked is. Szia.
-Szia.
Holnap végre eljön a nagy nap és az álmom teljesülhet.Miután YoungDo elment, még pakolgattam kicsit,aztán elmentem fürdeni.
Mielőtt elaludtam szokás szerint olvastam.Nagyon izgulok a holnapi nap miatt,félek,hogy elrontok valamit és nem leszek jó.A meghallgatások miatt mindenki izgul,de én már félek.

Másnap reggel

     Reggel 7 óra van és el kell kezdenem csinálni amit kell,enni,felöltözni,stb.
Az idő hamar eltelt és YoungDo már itt is volt.
-Szia.Jól nézel ki.
-Szia.Köszönöm.
-Készen állsz?
-Igen...azt hiszem.-közben elindultunk.
-Ennyire félsz?Jó leszel,ne aggódj.
-Persze te könnyen beszélsz,nem te leszel bent velük egy zárt teremben.
-Jól van most már nyugi,itt vagyunk.
-Máris? Jajjj ,nagyon félek.
Mindenem remegett, még azok a porcikáim is amikről azt sem tudtam hogy vannak.Miközben ezen gondolkoztam YoungDo megnézte hanyadik vagyok.
-Seulbi,21-dik vagy.
-Renden,köszi. Most hanyadik van bent?-kérdeztem.A 18-dik jelentkező volt ami azt jelenti,hogy mindjárt én jövök.
-Oké.

Pár perccel később

-A 21-dik jelentkező következik.-mondták és nekem már mennem is kellett.
-Menj és adj bele mindent.-mondta YoungDo egy biztató mosollyal az arcán.
-Rendben.Szoríts.
Nem hiszem el,itt vagyok abban a táncteremben ahol a Got7 a legtöbb videóját fölvette és itt fogok táncolni.
-Bocsánat ön külföldi,igaz?-szólalt meg az igazgató, és gondolom a nevem miatt volt meglepődve ő is.
-Igen.-válaszoltam.
Rendben,akkor kezdheti is.
Elkezdtem táncolni és utána énekelni.Minden erőmet belefektettem ebbe a kát dologba, és amikor vége lett meglepődtem...
-Ön biztos a JYP-hoz szeretne jönni?
-Igen! Teljesen biztos vagyok benne.
-Nem látok benned elég lelkesedést és kitartást az idol léthez. Nem hiszem hogy jó lennél...
Már majdnem elszállt minden reményem,de hirtelen egy számomra ismerős és kellemes hang szólalt fel...