Valóra vált álom

                                                       Sikerült


-Akit húztam...annak a személynek e neve...Jeon JeongGuk.
-Jungkook a BTS legfiatalabb tagja és legjobb énekese valamint táncosa.Örülök,hogy őt húztad,a hangotok illik egymáshoz.Biztos vagyok benne,hogy jók lesztek együtt.Nos,megbeszéljük a dolgokat,és nemsokára értesítünk.-mondta az igazgató.
-Rendben.köszönöm szépen.
-Addig is pakolj össze,mint mondtam a dormban fogsz élni.A címet e-mailben küldjük majd.Isten hozott a JYP Entertaimentnél Lee SeulBi.
-Köszönöm szépen.-meghajoltam és elindultam a kijárat felé.
-Ügyes voltál.-szólal meg Jae a hátam mögül.El is felejtettem,hogy ő is itt van,annyira bolodog vagyok.
-Köszi.El sem hiszem,hogy tényleg sikerült.Úgy érzem itt helyben elájulok.-mondtam.Egy nagy kő esett le a szívemről,hogy ez sikerült.
-Azt el hiszem.Amikor nekem sikerült én is így éreztem magam.Le sem lehetett vakarni a vigyort az arcomról.Örülök,hogy sikerült,gratulálok.-mondta és megölelt,szorosan ölelt magához.-Nagyon örülök.
-Én is.De azért félek,hogy nem fogok tetszeni a többieknek.
-Ne is gondolj ilyen butaságra..Biztos tetszeni fogsz nekik,de ha valaki bántani mer,akár csak egy szóval is,szólj nekem és el intézem.-mondta Jae azzal az angyali mosolyával,miközben elengedett.Ettől a mosolytól el tudtam volna ájulni.
-Nem kell.El tudom én is intézni.Biztos lesz majd aki kedves.-mondtam.
-Igen,biztos lesz.De egy dolgot ígérj meg.
-Micsodát?-Kérdeztem Jae-től.
-Azt,hogy nem fogsz elhanyagolni,csak mert lesznek barátnőid és,hogy mellettem maradsz.
-Dehogy foglak.Hiszen nagyon sokat segítettél és én már barátomként tekintek rád.
-Ennyi?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen.Mit kéne mondanom?-Azt hogy szeretem?Ezt azért mégsem mondhatom.
-Semmi.-láttam az arcán,hogy más válaszra vált.-Indulunk?Haza viszlek.-mondta most már mosolyogva.
-Persze menjünk.
Elindultunk lefelé és amikor az autóhoz értünk JaeBum kinyitotta nekem az ajtót.Miután beültem ő is ezt tette.Az úton nem beszéltünk.Amint a  panel elé értünk el köszöntünk egymástól.Majd felmentem a lakásomba.
Alig vártam,hogy elmondjam YoungDo-nak a jó hírt-amit még mindig nehéz elhinnem,hogy tényleg igaz.Ennyi év nehéz munkája most meghozta a gyümölcsét.De vajon be fogok kerülni egy bandába?Vagy szóló énekes leszek?Szeretni fognak a többiek?De most csak egy dolog izgat ezeknél is jobban,hogy Jungkooknak mi lesz rólam a véleménye.Utálni fog,vagy nem?Sok kérdés fogalmazódott meg bennem,amikre csak később kaphatok választ.
Mivel még csak 15 óra múlt,ezért van időm elkezdeni pakolni.Bár...lehet,hogy először inkább YoungDoval kéne beszélnem és elmesélnem neki mindent.Át megyek hozzá,remélem otthon van.Amikor az ajtajához értem,csöngettem.
-Szia.-köszöntem mikor ajtót nyitott.
-Szia.-mosolygott amint meglátott.
Be hívott a lakásába,ami gyönyörű volt.Ahogy beléptem a nappalival találtam szembe magam,ahol nagyon világos volt az óriási ablakok miatt.A szobából csodálatos kilátás nyílt a városra.A szoba közepén egy vörös kanapé van,előtte egy fekete kávézó asztallal, ezekkel szemben a falra egy nagy plazma TV van felszerelve.Jobbra néztem és ajtó helyett egy boltívet vettem észre,minek túloldalán a konyha volt.Aztán balra néztem,megláttam egy ajtót.A túloldalon gondolom YoungDo szobája lehetett.A fürdőszoba biztos onnan nyílik,mivel nem láttam több ajtót.
Leültem a kanapéra eközben YoungDo kiment a konyhába.Pár perccel késöbb visszatért két bögre teával.Meg kérdezte mi szél hozott,én pedig mindent el meséltem neki mindent,egy kis részletet sem ki hagyva.Amikor meghalotta a hírt az örömtől a nyakamba ugrott.
-Úristen...annyira ügyes vagy.Gratulálok.-mondta miután elengedett.-és most akkor költözöl a dormba?Eladod a lakást?-kérdezte.
-Köszönöm.Igen költözöm,de a lakást nem adom el,mert ha esetleg történne valami,akkor vissza tudok jönni.-mondtam és bele kortyoltam a még mindig forró teámba.
-Értem...remélem jó lesz neked ott.Szóló énekes leszel,amúgy?
-Hát...nem is tudom...szóló énekes szeretnék lenni,szóval,majd ezt is meg beszélem az igazgatóval.Így legalább nem kell aggódnom,hogy a bandatagok szeretnének-e.Sokkal jobb lesz egyedül.Vagyis nem teljesen egyedül...JaeBum azt mondta ő segít és ott lesz velem.
-Igen,ha választhatnék én se lennék bandában,inkább egyedül.És JaeBummal ilyen közel kerültetek egymáshoz?Szereted őt?-kérdezte,kíváncsi arccal.
-Igen,szeretem.Bár nem vagyok biztos benne,hogy ez szerelem,lehet,hogy csak sima rajongói szeretet.
-Egy idő után majd rájössz,hogy mit is érzel iránta.
-Lehet,hogy igazad van.Majd meglátjuk.-mondtam.
Megittuk a maradék teát,még beszélgettünk kicsit.Elköszöntem tőle,mert úgy gondoltam ideje hazamenni.
Bementem a lakásba.A konyhába feltettem forrni vizet a vacsorához.Közben gyorsan elmentem lezuhanyozni.Mire végeztem,addigra a víz fel forrt,megcsináltam a rament.Leültem az asztalhoz és meg vacsoráztam.
Bementem a szobámba,befeküdtem az ágyba majd elkezdtem olvasni egy SugaKook ficit.Egy idő után el álmosodtam így leraktam a telefont és szép lassan elnyomott az álom.
                         
*Csöngettek.El megyek ajtót nyitni.
JaeBum állt előttem,szépen ki volt öltözve egy gyönyörű mosollyal az arcán.Elővett a háta mögül egy csokor rózsát és át nyújtotta nekem.Elindultunk le a kocsihoz.Mint mindig most is kinyitja nekem az ajtót.Elindult az autó.Körülbelül fél óra alatt oda értünk arra a helyre ahova Jae hozott.Fogalmam sincs,hogy hol vagyunk.
-Jae,hol vagyunk?-kérdeztem tőle.
-Titok.Viszont nem szeretném ha már most meglátnád.
-Rendben.Akkor mit csináljak?
-Bízol bennem?-kérdezte Jae,ismét fel villantva gyönyörű mosolyát.
-Igen,bízok.
Kiszálltunk az autóból és be kötötte a szemem.Pár percig sétáltunk,ami így bekötött szemmel elég ijesztő volt.Azonban én bíztam Jae-ban és mentem amerre vezetett.Végül meg álltunk de nem vette le a szememről a kendőt,hanem beljebb vezetett és be értünk a házba,tovább  mentünk és gondolom ismét kint voltunk ,mert hűvös szelet éreztem.JaeBum levette a kendőt és hátulról átölelt.
-Tetszik?
-Jae...ez...gyönyörű.-mondtam és még jobban hozzá bújtam.Gyönyörű helyre hozott.
A kis barátságos fa ház erkélyéről,látni lehetett a tengert.A kis háztól nem messze a földre le volt terítve egy fekete fehér kockás pléd,amin sok féle étel és ital volt.A pléd körül volt szórva rózsa szirmokkal.Oda mentünk.ott beszélgettünk,ettünk.ittunk,hülyültünk.
-Van kedved fürdeni?-kérdezi Jae.
-Hát...nem hoztam ruhát...nem hinném hogy..-nem tudtam befejezni,mert Jae a szavamba vágott.
-Semmi gond.Én sem hoztam.
Ezzel el is rohant a víz felé.Meg állt előtte és elkezdett vetkőzni.Kezdtem félni,hogy teljesen le vetkőzik de szerencsémre nem tette.Alsóneműig vetkőzött.Majd be sétált a vízbe,felém fordult és kiabált,hogy menjek én is.Rögtön elindultam és én is neki álltam vetkőzni.Beértem elé,mire le fröcskölt .Utána hülyéskedtünk és szórakoztunk.Meg botlottam valamin így Jae karjaiba estem.Pár centi választott el minket.JaeBum lassan közeledett felém,ezzel szépen lassan megszüntetve az ajkaink közti távolságot...
Az ébresztő hangjára ébredtem.Átkozom azt a kibaszott ébresztőt,hogy pont most kellett szólnia.Nagy nehezen felkeltem és elmentem mosdóba.Miután végeztem el mentem valami ehető reggelit csinálni.Végül csak rament ettem.Hála istennek még nem rendezkedtem be teljesen így nem kell sokat pakolnom.tegnap este meg kaptam az e-mailt az ügynökségtől,mi szerint már ma be költözhetek 10 óra után bármikor.
mivel egyedül nem tudok menni, mert nincs kocsimezért fel hívtam Jae-t és megkérdeztem tőle elvinne e.Ő boldogan igent mondott.
Elkészültem és vártam,hogy meg érkezzen.

Valóra vált álom

                                              A meghallgatás
 
Miközben próbáltam megcsinálni amit JB mondott,ő végig előttem állt. Mikor megpróbáltam felugrani,előre estem, ám akkor olyan dolog történt amire nem számítottam...A karjai közt landoltam, a feje pár centire volt az enyémtől.
- Jól vagy?-kérdezte Jaebum.
- Öhh... igen,jól vagyok. - válaszoltam zavarodottan.
Láttam rajta, hogy ő is zavarba jött. Épp megakartam szólalni, hogy megtörjem a köztünk lévő, kicsit sem kínos csendet, de ő megelőzött.
- Nem vagy éhes?Régóta itt vagyunk és nem is ettünk. Elmegyünk enni? Nem messze van itt egy gyors kajálda.
- Ömm...igazad van, jó lenne enni végre kicsit.
- Csak utánad. -nyújtotta ki kezeit arra várva, hogy elinduljak.

                                                       *

- Mit szeretnél enni? - mondta és kinyitotta előttem a kajálda ajtaját.
- Hmm...hamburger?
- Nekem tökéletes. Ülj le ide, mindjárt hozom. - mondta és elindult volna, de utána szóltam.
- Várj,odaadom a pénzt.
- Nem kell. Én hívtalak meg én is fizetek. - mondta édes mosollyal az arcán.
- De... - nem engedte, hogy befejezem, mert közbevágott.
- Semmi de! Ne ellenkezz. Na megyek, te addig maradj itt. - elindult a pult felé. Maradj itt? Azt hitte elmegyek azért mondta? Na mindegy... de az a pillanat amikor a fejünk csak pár centire volt egymástól, azt a pillanatot nem fogom egyhamar kiverni a fejemből.
Viszont nagyon izgulok a meghallgatás miatt, nem tudom, hogy jól fogom e csinálni, vagy megint elrontok valamit és nem fog az igazgatónak tetszeni.
Jaebum vissza ért a kajával, majd beszélgetni kezdtünk és jókat nevettünk egymás hülyeségein. Megkérdezte miért jöttem Koreába. Elmondtam neki mindent, vagyis csak majdnem mindent. Azt a részt kihagytam a sztoriból, hogy részben miatta jöttem. Beszéltünk a meghallgatásról, hogy biztos jó leszek csak bíznom kell magamban. Könnyű azt mondani...
- És a szüleid? - tette fel nekem a kérdést, ami kicsit hirtelen jött.
- Már nem élnek.Apa meghalt amikor tizennégy voltam, anya pedig három éve. Anya nagyon szerettet volna kiköltözni Koreába, mert ő is nagyon szerette Koreát, főleg a sorozatok miatt, de sajnos nem tudott velem kijönni. Én most itt vagyok és remélem büszke rám, hogy nem hagytam fel ezzel. Elhoztam magammal egy keresztet, amit ő készített, szeretném majd valamelyik temetőben elhelyezni, mintha ő lenne ott, akihez mehetek ha valami baj van... de mindegy, nem akarlak ezzel untatni... - mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon, és ezt valószínű Jaebum is látta, mert puha ujjával letörölte azt.
- Nem untatsz vele, és sajnálom, hogy megkérdeztem. Anyukád biztos nagyon büszke rád, ahogyan én is a mai munkád miatt. Nagyon keményen dolgoztál. Elmegyek majd veled a temetőbe és ott leszek, hogy ne érezd magad egyedül, mert nem vagy egyedül. Én itt vagyok és itt is leszek.
- Köszönöm... - szipogtam - Nem kéne indulnunk? Már késő van.
- De persze,menjünk.
                                                            *
                                                                            
- Ne sírj többet,nem áll jól neked. Ígérd meg! - mondta és megölelt.
- Ígérem!
- Én is így gondoltam. - mondta és elengedett.
- Köszönöm.
- Micsodát?
- Mindent. Az egész napot. Köszönöm.
- Nem kell megköszönnöd. Na,de most már menj be késő van.
- Megyek... Akkor szia... - integettem neki.
- Szia. - intett vissza.

                                                              *

Ma van a meghallgatás napja. Az elmúlt egy hétben folyamatosan gyakoroltunk, egész nap. Nem is csináltunk mást ezen és a beszélgetésen kívül. Jaeval előző nap megbeszéltük, hogy kilencre értem jön, megnéz és drukkol. Csak azt bánom, hogy YoungDo nem tud eljönni, a munkája miatt a főnöke nem engedte el. Jó lett volna, ha eljön és bátorít, de most ott lesz velem Jae ezért nem leszek egyedül.
A nagy gondolkodás közepette végül sikerült kikelnem az ágyból, és elkezdtem készülődni.
Egy gyors arcmosás után meg reggeliztem már amennyire tudtam. Mikor ránéztem az órára láttam, hogy már nyolc óra van, azaz csak egy órám maradt. Szóval szaladtam a szekrényhez valami értelmes ruha után kutatva. Erre juttot a választás:
  
Sikerült pont időben elkészülnöm végszóra és már meg is szólalt a csengő.
- Szia - mondta Jae. De mielőtt megszólalhattam volna, hogy viszonozzam köszönését újra beszédre nyitotta száját -Öhmm... jól nézel ki.
- Köszi. - mondtam mosolyogva, de közben zavarba is hozott a kijelentése.
- Indulhatunk? - kérdezte miközben eltűrte hosszú barna tincsemet amik eddig egyik szememet takarták.
- Persze, mehetünk! -mondtam és egy utolsó pillantást vetettem a lakásra.

                                                             *

Mikor odaértünk már nem kellett mondani merre menjek, már ismertem a helyet annyira,hogy ne tévedjek el.Bent leültünk, azt azonban nagyon furcsáltam,hogy senki nem jön oda,hogy "Úr Isten ez JB". Szóval csak ültünk és bámultunk magunk el aztán Jae megtörte a köztünk lévő nyomasztó csendet.
- Bemenjek veled? - kérdezte rám pillantva.
- Bejönnél? Az jó lenne. - könnyebbültem meg kissé.
- Persze, de ne félj, tuti te leszel a legjobb!
- Köszi, remélem igazad lesz! 
Tíz perc múlva már be is hívtak. Jaebum is jött velem, ahogy mondta. Bent az igazgató már nem is köszönt csak intett egyet, hogy ha nincs mit mondanom akkor akár kezdhetem is. Milyen kedves... Elindult a zene és én mindent kizártam, csak a táncra koncentráltam. Mikor végeztem az igazgató csak nézett és úgy láttam azt se tudja mit mondjon, remélem jó értelemben. Körülbelül egy perc kínos és idegtépő csend után megszólalt, és amit mondott az nagyon meglepett.
- Igaza volt Jaebumnak, tényleg tehetséges vagy! Örülök, hogy adtam még egy esélyt és, hogy te éltél a lehetőséggel. Mi lett volna ha nem adok,vagy ha te nem élsz vele? - nézett körbe az igazgató mire Jae felől érkezett  a kérdés válasza.
- Akkor tehetséget vesztettünk volna el! 
Köpni-nyelni nem tudtam,a véleménye miatt.Fogalmam sem volt mit mondjak, ezért csak ránéztem Jaera aki csak rám kacsintott.
- K-Köszönöm szépen. - mondtam és meghajoltam.
- Nos, három nap múlva be költözhetsz egy dormba a többi gyakornokhoz, aztán kezdődnek a próbák. Remélem nem fogsz megriadni tőlük. Íme az első próba! Különböző cégek idoljaival kell együtt énekelni, de a személyt nem kiválasztod hanem ki húzod.Amire most fog sor kerülni. Ki húzod,mi pedig intézkedünk arról, hogy tudjatok gyakorolni.
- Renden. És honnan kéne húznom? - kérdeztem aggódva,hogy kit fog mellém sodorni az élet. Féltem, hogy akit húzok annak nem fogok tetszeni.Remegő kézzel nyúltam bele a dobozba. Amikor kihúztam és elolvastam ki az,már a sírás határán voltam az örömtől.
- Kit húzott ki?... Seulbi?? - kérdezte az igazgató.
- Öhmm... akit húztam.... annak a személynek a neve....               

Valóra vált álom

Valóra vált álom

2.rész

A nem várt pillanat

 

 Már majdnem elszállt minden reményem,de hirtelen egy számomra ismerős és kellemes hang szólalt fel...
-Majd én foglalkozok vele!-mondta az idegen hang tulajdonosa.
-JB?Te?Miért tennéd?-kérdezte tőle az igazgató.
-Mert én látok ebben a lányban valamit,hiszen látta,jól táncolt,a hangja pedig gyönyörű.Egy esélyt adhatna neki.
-JB,te tehetséges vagy,és ha úgy gondolod,hogy kéne neki adnom egy esélyt,akkor adok.Lesz 5 nap múlva egy új meghallgatás ugyan itt 11-kor,fel kell rá készítened,ha jobban teljesít,mint ma akkor biztos át engedem egy szó nélkül.
-Rendben!Köszönöm Uram!
Megragadta a csuklómat és együtt mentünk ki a teremből,a pulzusom a fellegekben volt.JB hirtelen megállt és felém fordult.
-Szerintem tényleg jó voltál.-mondta JB.
-K...k...köszönöm és azt is,hogy segítesz.-mondtam miközben elég láthatóan elpirultam.
-Nem kell sokat segítenem,hiszen nagyon jól táncolsz,csak 1-2 dolgot fogok kijavítani és hozzátenni a koreóhoz.Nem messze van innen egy másik terem,ott tudunk gyakorolni.Holnap megyek érted 10-re,oké?
-Nem is tudod hol lakom.
-Gondoltam megadod.-mondta JB,nevetve.
-Öm,persze.
-Akkor jó.-mondta,mikor már mindketten nevettünk.
Megmondtam neki a címemet,utána elment,én pedig odamentem YoungDo-hoz,hogy elmeséljem neki mi történt,de ő nem hitte el,hogy holnap JB-vel fogok gyakorolni,igazából én is nehezen hiszem el.Elindultunk a parkolóba,aztán...
-Ne felejtsd el!Holnap 10-re érted megyek.-mondta JB.
Rendben,nem fogom!-válaszoltam.
YoungDo-nak leesett az álla.hogy mégis igaz volt,nem hitt a fülének,de egy perc néma csönd után megszólalt.
-Ez most komoly?Nem vicceltél?Minden igaz volt?
-Persze,hogy az volt,ezt magyarázom már vagy fér órája.-mondtam.
-Ki gondolta volna,Seulbi te egy nagyon szerencsés ember vagy,nem sok emberrel történik ilyesmi,inkább eggyel sem.Te aztán mázlista vagy..
-Igazából most tényleg csoda történt,az eddigi életem során soha nem voltam szerencsés.A mai nap életem legjobb napja.-közben megtaláltuk az autót.
Elindultunk hazafelé,az úton végig beszéltünk és nevettünk.Amikor hazaértünk,felmentünk a harmadik emeletre,és az ajtóink között elbúcsúztunk.Mikor már bementem a lakásba,még mindig csak JB-n járt a fejem,még mindig nem tudtam elhinni ezt az egészet.Elmentem enni,fürdeni stb.és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel

  Miután felkeltem,még mindig nem hittem el ami tegnap történt.Későn keltem fel,ezért sietnem kellett,hogy 10-re készen legyek mire JB ideér.Épp,hogy elkészültem,csöngettek.
-Szia.
-Szia YoungDo.
-Mi ez az arc?-kérdezte.
-Ja semmi,csak nem rád számítottam.-válaszoltam.
-Kire számítottál?
-Rám!-mondta JB.
-Ja igen,így már értem.
-Igazából igen,rád számítottam.
-Tudom.Amúgy szia.
-Szia-mondtam.
-Indulhatunk?
-Igen,egy pillanat,csak hozom a táskámat.
-Rendben!
-Miután elmentem a táskámért kimentem a fiúkhoz és elköszöntem YoungDo-tól.JB-vel elindultunk a táncteremhez,20 perc múlva mát ott is voltunk.Amikor odaértünk és felmentünk a teremhez a lélegzetem is elállt,ilyen nagy és szép termet még életemben nem láttam.
-Ez lenne az.-mondta JB.-miközben édesen mosolygott.
-Wáow.ez a terem csodálatos.-mondtam.
-Igen az,de már annyit voltam itt,hogy most már nem is figyelem csak bejövök,táncolok és ha végzek már megyek is.
-Értem.Ma akkor mit csinálunk?-kérdeztem.
-Ma?Eltáncolod a táncod,kijavítom és hozzáteszek pár dolgot.Ez így rendben van,ugye?
-Persze.Akkor kezdjem?
-Igen.Indítom a zenét.
Elkezdtem táncolni,el sem hiszem,hogy JB előtt táncolok,hogy ő fog nekem segíteni és itt van tőlem pár méterre.Amikor befejeztem,megkérdeztem,mi a véleménye és mit tudna rajta javítani.
-Szóval,mit gondolsz?Tutsz rajta javítani?
-Tudok,amikor emeled a kezed a refrénnel az csak ez sima kéz emelés,tennék hozzá lábmozdulatot,például egy le térdelést.Letérdelsz és azzal együtt viszed a kezed.De ezt gyors tempóban kell,utána folytatod a következő lépéssel,viszont ahhoz fel kell ugranod.
-Igazad van,így talán jobb lesz.Akkor megpróbálom megcsinálni.
-Jól van.Hajrá.-mondtam JB.
Miközben próbáltam,megcsinálni amit a JB mondott,ő végig előttem állt,és amikor megpróbáltam felugrani,előre estem,és olyan dolog történt amire nem számítottam...  

 

Valóra vált álom

  Valóra vált álom

1.rész 

                                       A Kezdet

 

 Mindig az volt az álmom,hogy ha felnövök kiköltözöm Dél-Korea és idol leszek.15 éves korom óta ezért küzdök és soha nem vágytam jobban semmire.A nővérem mindig azt mondta "Nem fogsz oda kijutni,tudnod kell a nyelvet,ismerned kell a szokásokat, és hát pénz is kell hozzá". Mindig ez az egy mondat járt a fejemben,ezért mondtam az magamnak, hogy majd én megmutatom neki,többre fogom vinni,mint ő.
   Most 23 éves vagyok és az álmom teljesült, vagyis csak az első része, Dél-Koreában élek és a lakásom felé tartok. A lakás gyönyörű,és úgy tervezem csak holnap megyek felfedezni a környéket,most inkább kipakolok és be rendezkedek. Amikor elkezdtem volna pakolni csöngettek.
-Szia.-mondta egy fiú.
-Szia.
-Te vagy az új lakó?Köszöntelek.
-Igen,én vagyok. Te a szomszédban laksz?-kérdeztem kedvesen a fiútól,akiről kiderült,hogy a szomszédom.
-Igen,én lakom a szomszédban. Gondoltam köszönök. Segítsek kipakolni? Persze csak ha nem zavarok.
-Nem kell segíteni,de ha akarsz gyere csak be,legalább lesz társaságom :).
-Rendben.-nevettük el magunkat mindketten.
-Áh...be sem mutatkoztam a nevem Seulbi.
-Én YoungDo vagyok.De te külföldi vagy,nem? Hogy hogy koreai neved van?
-Igazából...nem nagyon szeretném ha a "külföldi"nevemen szólítanának,ezért mondtam Seulbit.
-Értem...akkor segítek pakolni,nem engedem hogy egyedül pakolj én meg csak nézzem.
-Hát ha ennyire szeretnél segíteni,akkor segíts.-mondtam,amilyen aranyosan csak tudtam.
-Mivel kezdjem?-kérdezte tőlem.
-Azt a dobozt ott pakold ki,és majd mindjárt segítek elrendezni.
-Rendben.
Örülök,hogy találkoztam YoungDo-val,legalább már van valaki akivel tudok beszélgetni és szórakozni.Most úgy érzem az életem jóra fordult, az élet nekem csak most kezdődik. YoungDo egy jó ember lehet, amennyit eddig láttam belőle. Most már az álmom második és harmadik részét kell teljesítenem. A harmadikat még nem is említettem?Majd később kiderül mi is az...
-Seulbi?-hallottam mert YoungDo hangját a nappali felől.
-Igen?
-Miért van itt ennyi Got7-ös cucc? Fanatikus rajongó vagy,vagy mi?
-Igen,miért?-mondtam nevetve.
Komolyan?-kérdezte furcsa arccal.
-Nem csak vicceltem,fanatikus rajongó azért még nem vagyok.A got7 adott nekem erőt,de leginkább csak egy tag.
-Elmeséled?Kíváncsi vagyok.
-15 éves korom óta az volt az álmom.hogy eljussak ide és idol legyek,ezért mentem táncsuliba énektanárhoz. Most pedig itt vagyok és holnap megyek a ügynökséghez hogy az álmom teljesüljön.
-Ez...hitetetlen...nagyon kitartó lehetsz.Nagyon sokat küzdhettél ezért.
-Igen,azt remélve hogy teljesül.
-Hát hajrá,nagyon drukkolok,hogy sikerüljön.Amúgy ki volt az az egy tag? JR? Mark?
-Nem.JB volt.
-Ahh..értem.Tudod hol van az ügynökség?
-Nem.Térképpel megyek.
-Nem,nem az nem lesz jó. Majd én elkísérlek.
-Köszönöm.
-Nem kell megköszönöd,barátoknál ez alap.
-Tényleg köszönöm,hogy segítesz.
-Már késő van, úgyhogy én megyek.Holnap akkor jövök érted, mondjuk 10-re,oké?
-Persze, Jó éjt.
-Neked is. Szia.
-Szia.
Holnap végre eljön a nagy nap és az álmom teljesülhet.Miután YoungDo elment, még pakolgattam kicsit,aztán elmentem fürdeni.
Mielőtt elaludtam szokás szerint olvastam.Nagyon izgulok a holnapi nap miatt,félek,hogy elrontok valamit és nem leszek jó.A meghallgatások miatt mindenki izgul,de én már félek.

Másnap reggel

     Reggel 7 óra van és el kell kezdenem csinálni amit kell,enni,felöltözni,stb.
Az idő hamar eltelt és YoungDo már itt is volt.
-Szia.Jól nézel ki.
-Szia.Köszönöm.
-Készen állsz?
-Igen...azt hiszem.-közben elindultunk.
-Ennyire félsz?Jó leszel,ne aggódj.
-Persze te könnyen beszélsz,nem te leszel bent velük egy zárt teremben.
-Jól van most már nyugi,itt vagyunk.
-Máris? Jajjj ,nagyon félek.
Mindenem remegett, még azok a porcikáim is amikről azt sem tudtam hogy vannak.Miközben ezen gondolkoztam YoungDo megnézte hanyadik vagyok.
-Seulbi,21-dik vagy.
-Renden,köszi. Most hanyadik van bent?-kérdeztem.A 18-dik jelentkező volt ami azt jelenti,hogy mindjárt én jövök.
-Oké.

Pár perccel később

-A 21-dik jelentkező következik.-mondták és nekem már mennem is kellett.
-Menj és adj bele mindent.-mondta YoungDo egy biztató mosollyal az arcán.
-Rendben.Szoríts.
Nem hiszem el,itt vagyok abban a táncteremben ahol a Got7 a legtöbb videóját fölvette és itt fogok táncolni.
-Bocsánat ön külföldi,igaz?-szólalt meg az igazgató, és gondolom a nevem miatt volt meglepődve ő is.
-Igen.-válaszoltam.
Rendben,akkor kezdheti is.
Elkezdtem táncolni és utána énekelni.Minden erőmet belefektettem ebbe a kát dologba, és amikor vége lett meglepődtem...
-Ön biztos a JYP-hoz szeretne jönni?
-Igen! Teljesen biztos vagyok benne.
-Nem látok benned elég lelkesedést és kitartást az idol léthez. Nem hiszem hogy jó lennél...
Már majdnem elszállt minden reményem,de hirtelen egy számomra ismerős és kellemes hang szólalt fel...